Nincs wifi. Cserébe hideg van egész nap. Volt szerencsém beszélgetni több helybelivel, szerintük ennél már csak jobb idő lesz, meg csak várjam ki a júliust, égetni fog a nap. Persze nem mondtam hogy nekem már az is elég lenne ha nem látnám este lefekvéskor a lehelletemet. Leanne ma papucsban, vizes hajjal jött vacsizni, mellette úgy néztem ki a 3 rétegnyi pulcsi+kabát+2nadrág, 2 zokni kombóval mint egy szibériai menekült. 

Holnap délutáni műszakban leszek, ami azt jelenti hogy 12:15kor jelenésem van a konyhán. 

A tábor amúgy gyönyörű helyen van, allig várom hogy megmártózzak a tóban és kifeküdjek a napra. 

Mindenki cuki, jött egy ausztrál lány is, neki nem érdemes arról panaszkodni hogy mennyire megviselő volt a 10órás repülőút. 

Van egy raktár, ami kicsit olyan mint azok a bunkerek amiket az amerikaiak a hidegháború idején használtak, az egy free-second-hand shop, az előző táborozók hagytak itt pulcsikat, papucsot, nike futócipőt, aki nem hozott magával elég réteget, onnan válogathat.

A kaják nagyon finomak, rengeteg zöldség és gyümi van, tegnap tilápia volt a menü, citromos öntettel.

Az ebédlőbe beszökött hozzánk egy mókus, a többiekkel arról beszéltünk milyen veszélyesek is tudnak lenni a cuki állatok. Az ebédlő mellett nyúlketrec, egy nagy nyuszival meg egy kicsivel, amiről nem tudtuk eldönteni hogy él-e még. 

Biztos emlékezetes lenne félhangosan elejteni hogy 'i think the little bunny is dead' egy 7-15 éves lányokkal teli táborban. De nem tesszük mert kitoloncolnak Kanadába. 

A munka egyelőre nem olyan megterhelő, de amint beindul a szezon tuti keményebb lesz. A gyerekek csak 3 hét múlva jönnek meg, addig azokban a házikókban vagyunk ahol majd ők lesznek. Mindegyik ház egy madárról van elnevezve, a mienk a Kestrel nevet viseli. 

A barázdabillegetőnek lehet jobban örültem volna. De még mindig jobb mint a turul.

Ahol most vagyunk, ott nincs áram, cserébe van hálózat, az ebédlőben van wifi (már amikor. Ma például rángatózó szemekkel csaptunk le a legkisebb jelerősségre, hiába az offline üzemmód kihozza belőlünk a vadállatot. most szeretném megfogadni hogy ezentúl soha nem fogok panaszkodni az otthoni témobil szolgáltatásra) szóval ebédlő:wifi, áram stimmt, de semmi hálózat. És azért nem hátrány ha ez a szentháromság egy épületben mind elérhető.

Most az ágyból írok, kicsit úgy érzem magam mint egy tortillatekercs, megvalósítottam a sleepingbagceptiont, az otthonról hozott hálózsákomat egy itteni vastagabb hálózsákba raktam, arra megy rá a takaró.

Nem vagyok egy természet gyermeke.

Jah a főnökök nagyon aranyosak, segítenek ahol tudnak, nagyon szépen érthetően beszélnek angolul, ami nem mondható el arról a két srácról akik első nap kijöttek értünk kocsival a portlandi buszpályaudvarra, később tudtam meg hogy ők írek, aranyos mindkettő de néha olyan jó lenne ha érteném hogy mit mondanak. Van egy skót lány is, ő az irodában dolgozik, nah az ő akcentusa olyan aranyos hogy ha nem lenne szimpi akkor is szeretném érte.

Azt hiszem egyelőre ennyi. Az alábbiakban Jean Paul Sartre fogja prezentálni hogy is alszom én.

A kép az előtt készült hogy beszereztem a másik hálózsákot.