Hol is kezdjem? Az elmúlt napok nagyon gyorsan teltek, nem igazán volt időm írni.

Megpróbálom valahogy koherensen, téma szerint összerakni, meg érik már egy fényképes poszt is.

Mop day: mindenki kapott egy papírt amin bejelölhetett preferenciasorrend alapján (1-5-ig terjedő skálán) olyan tevékenységeket melyeket szívesen kipróbálna a nap folyamán. Ez nemcsak annak jó aki résztvesz rajta, de egyben az oktatók rajtunk gyakorolják hogy milyen élesben a helyzet, eljátszuk azt mintha már itt lennének a gyerekek. Szó mi szó, mindenki jól jár. Én elsőnek a jógát jelöltem be, aztán a falmászást, a kötélpályát, a főzést és végül a vitorlázást. Nagyon szerettem volna jógázni olyan erősen írtam mellé az egyes számot hogy a viaszkosvászon terítőn még másnap is kivehető volt a határozott egyenes vonal, de végül falmászásra osztottak be. 

Eldöntöttem, sziklaszilárd akarattal és izomtól dagadó karral ami csak arra vár hogy meghódítsa a magasságot, hogy felmászok a fal legtetejére. Tele voltam tettvággyal és lelkesedéssel, menni fog ez, erős vagyok.

Ginnie az oktatónk segített feltenni a hámot. Próbálgatja.

Valami nem jó

Csóválja a fejét

'You're so little'

 A kupacból előveszi a gyerekhámot.

A félig sikeresen magamra erősített hámot az önbecsülésemmel együtt a sarokba dobtam.

A falat viszont megmásztam!! Nagyszerű élmény volt. Közben ismét megismertem pár embert, Amy ekszerkészítést tanít, azt mondta nyugodtan csatlakozhatok majd hozzá a tábor ideje alatt. Hanna - aki színjátszást oktat - pedig megígérte hogy bemutat egy Becky nevű lánynak aki jógát tart.

A teniszoktató, aki kiköpött David Hasselhoff felajánlotta hogy szabad idejében megtanítja kis magyar delegációnkat teniszezni. (Ha már hasonmások akkor az egyik ír srác úgy néz ki mint Rob Stark.)

Awesome trip day: és jelentem sikerült, abba a csoportba osztottak be, amelyik hegyet mászni indult. 

Öröm hegyek, imádok túrázgatni, lecgó!

Túrabakancs a lábon, Off az aurámban, hátizsákban csak a legszükségesebbek a túléléshez: Dr Pepper és fahéjas menthos (legnagyobb találmány széles e világon). Nem azt mondtam hogy gyakorlott túrázó vagyok, inkább lelkes amatőrnek tartom magam.

Az angolokkal megpakolt kis monster truckunk megindult a maine-i rengetegnek.

Eddig semmi gond nem volt. Megérkeztünk, kiszállás, 20 méter emelkedő után edzett angoljaim életmentő oxigénért kapkodva estek a földre. 

Shall we go back?

Túravezetőnk feltette az eldöntendő kérdést, shall we go back, buy a huge ice cream, and then go to the lake and do nothing but sunbathing, or let's just die here and let's get eaten by the giant mosquitos?

Felemeltem a kezem hogy én azért csak megmásznám ezt a hegyet, ha már itt vagyunk. 

Hogy is fogalmazzak?

Nem voltam túlerőben. 

Folytattuk a túrát. A kétórás út alatt többször is elküldtek melegebb éghajlatra. 

A trip day is egyfajta szimulációként zajlott. Velünk jött egy nővérke is, aki talán a legalkalmatlanabb orvosi személyzetek egyike. A szimuláció lényege hogy kijelöltek a csoportból két embert, ez most egy Shaun nevű srác volt és természetesen én, akik azt a szerepet kapták hogy ők a furcsa nyomi gyerekek a csoportból akiknek adott időben be kell venni a gyógyszerét. Ursula - a mi kedves ápolónk - feladata a gyógyszer időben történő adagolása és az útközben történt egyéb balesetek kezelése.

Ursula azzal kezdtekarrierjét hogy a kocsiban hagyta a gyógyszeres ládikát. Így Shaun és én a kelleténél később jutott hozzá a receptre felírt három szem életmentő gyógyszerhez (amit most Skittles-szel helyettesítettek játszásiból). 

Ursula továbbá elfelejtett vizet hozni magával.

És a csoport mögött kullogva próbálta felvonszolni magát az emelkedőkön.

A túra után kocsiba beszállás, a megfáradt angolok a nagy ijedtségre amit a megeröltető testmozgás váltott ki, gyorsan letoltak egy guriga Pringlest, pár zacskó csipszet valamint tetemes mennyiségű csokival stabilizálták véglegesen a vércukorszintjüket.

Fénysebesen száguldottunk fagyizni aztán a strandra.

Este pedig buli volt, Fernwood Cove alkoholra szomjas bandája felavatta a Staff Village-t annak rendje és módja szerint. 

Dórival jégereztünk, majd 11-kor takarodót fújtunk. A korai fekvés okait nem részletezném, maradjon ez a ház titka, lényeg a lényeg ma nem sok pihent arccal találkozni a tábor területén.

Holnap jönnek a gyerekek, én kipihentebb nem is lehetnék, jöjjön aminek jönnie kell.