Holnap parent's day. Mindenki kicsitt zakkant. És amikor azt mondom mindenki, akkor azt úgy is kell érteni. Rohanás van, szól a zene, a táborigazgatóék bolond kutyája Buster földöntúli hangon ugat természetesen pont a mi kis bunkunk mellett. A helyzeten az sem segít sokat hogy egy elszakadt vezeték miatt már két napja nincs net. Egész jól bírjuk a kiképzést. Annyi minden történt.

A lányokkal egyik dolgos munkanap után kocsiba pattantunk és elmentünk a Main Mallba a bevásárlás Mekkájába. Gondolatban minden eddig megkeresett és meg nem keresett pénzemet elköltöttem. A kocsiban megismerkedtünk a tempomattal, Flóra megtalálta a kesztyűtartóban a monster truck papírjait, így az út végére már kívülről tudta az autóra vonatkozó összes műszaki adatot. Próbáltuk megúszni a benzinköltséget, Vivi és Tami kivételéval akik felváltva nézték az utat és a gps-t mi a fordulatszám mérőt fixíroztuk. Kellemes út volt, bár visszafele a kocsi furcsa erölködő hangot adott ki menet közben, tehát nyilván rosszul csináltunk valamit de feltekertük a rádión a hangerőt és így legalább a hang miatt nem kellett aggódni. Épségben és időben visszaértünk a táborba. A kocsi azóta újrahasznosított kólásdobozként jött ki a bontóból. 

(Dóri update: sikerült rábeszélnem hogy vegye meg magának azt a farmert amit kinézett és felpróbált, szóval Tápos társam is fejlődik, kis lépésekkel de haladunk:) )

A héten a séf alatt dolgoztam. Öhm. Uborkát kellett adagolnom kis tálcákba. A másik szellemileg megterhelő feladatom az volt hogy Dávid csillag (nem vicc, teljesen komoly!) alakban kellett egymásra helyeznem a lapkasajtokat. Mazel tov! A konyhán nem sok minden érdekes történik, vannak jobb és rosszabb napok. Surprise...

A top legutálatosabb munkák egyike amikor reggel a hűtőben kell gümölcsökkel megtölteni a szűrőt, kb 3 -4 körben, és legalább négy tartóedényt kell megtölteni frissen mosott gyümölcsökkel. A másik kedvencem a vizek és a gatorade kipakolása, amit csak ketten tudunk csinálni mert a vizes konténereket csak két ember bírja elcipelni. Már olyan izmos a karom hogy alig tudom felhúzni a fehér pólót.

Az egyik rosszabb napon épp clean sideon vettem fel a harcot térrel és idővel hogy mindent egyszerre (!) meg tudjak csinálni amit sztahanov főnökanyánk rám bízott, szóval egy ilyen kellemes pillanatban a perifériás látásomba belekúszott egy kislány aki vadul ütögette a maciméz alját. Tudtam ennek nem lesz jó vége. Flegmán felém nyújtja és ennyit böffent fel: empty. Gondolom nála ez azzal egyenlő hogy kérlek, kedves bevándorló aki értünk dolgozol hozz egy csupor finom mézet a store room rejtekéből, ha nem esik nagy nehezedre. Miközben mint a kengyelfutó gyalogkakukk rohantam hátra hogy hozzam a medvét kis barátnőmnek, arra gondoltam hogy mennyi időbe telne egy kis hot sauce-szal felhigítani a mézet.

Cifrafosás neki, elégtétel nekem.

Az esti staff lounge-os iszogatós lazítások nagyon jól esnek mostanság, 9 után szabad a csók egészen éjfélig. Nem szoktam sokáig maradni, munka után jól esik ez a pihi. Jött egy új arc a táborba, Gus jól kezdte a bemutatkozást ugyanis mindenkit megkínált Cadbury csokival. Egyik nap beszélgettem vele, elmondta hogy harminc éves és már ez a nyolcadik éve a táborban.

Kiemelném.

NYOLCADIK

Nem ő az egyetlen visszajáró, felnőni nem akaró makacs kis Pán Péter Fernwood Cove-ban, de erről a jelenségről bővebben majd később, egy hosszabb posztban.

Amit néha nehezen tudok megszokni hogy sokan a keresztnevemen szólítanak meg amikor köszönnek. Megérintik a karomat, a vállamat, náluk valahogy más ez a testi kontaktus dolog, úgy vettem észre hogy mi mádzsárok tartunk egyfajta távolságot.

Gyakori téma nálunk hogy kinek milyen kulináris finomság hiányzik otthonról. Szoktunk álmodozni. Az én listámon szinte mindennapos egy finom pulykanyak leves, vagy bármilyen csirkeaprólék leves sok zöldséggel, egy jó nagy csomag bácskai ropogós almaszirom, én-féle paradicsomos csirkecomb, egy finom kacsasült rozmaringgal és fokhagymával, karfiolpüré jó sok sóval, egy jó körömpörkölt vagy bármilyen pörkölt, még több leves... Nem duzzasztom a listát.

nagyon rákattantam a Skittlesre, itt van ilyen wild berry kiadásban is, este Trónok harca olvasás közben (az első könyvvel már végeztem is) pusztítom a mennyei mannát. Egy hónapnyi reménytelennek tűnő szenvedés után magam mögött hagytam a 86. pályát a Candy Crushban.

Munka utáni szabad óráimat mostanság varrással töltöm ki. Holly ( akiről már egyszer írtam, a crocsban masírozó harcos amazon) rengeteget segít, végtelenül türelmes amivel hatalmas szerencsém van, párszor ugyanis megviccelt már a varrógép. Egyik alkalommal az egyik táborozó kislány megkérdezte hogy én amúgy tudok-e varrni.

Azért próbálkozom.

Update: Ma van a parent's day, itt vannak a szülők, rokonok, holnap pedig vége az első sessionnek. Natalie az angol lány készített egy nagyon jó slide showt, ami azóta végtelenítve megy, mi meg hallgatjuk, mert igaz hogy a feederben zajlik a vetítés, de itt a házban is bőven hallani. Nagyon unjuk már. Jah és a jeles alkalomra le is kapcsolták a netet mondván a szülők ne nyomkodják a telefonjukat. Egyrészről megértem, bár kicsit erős hogy a tábor a szülőket is neveli. Példamutatásból jeles kezdeményezés.

A secret buddym amúgy egy angyal, már kaptam tőle egy plüss halat, rózsás szájfényt, homár alakú szappant és egy rózsaszín karkötőt. Megszereztem az első munkahelyi sérülésemet is, takarítás közben megcsípett egy álnok darázs. Update: ma mennek el a gyerekek, sokan sírdogálnak.

Tegnap este miközben a vacsorához pakoltam odajött hozzám egy kislány, megkérdezte a nevemet és a nyakamba borult, megköszönte hogy segítettem, utána egy másik pöttöm is odajött, megölelt. Már ezért megérte végigvinni az első sessiont. Jah és a kedvenc gyerekem, a kis duci szeplős kislány, ha jól emlékszem Marie-nak hívják, vadul törölgette a flufftól összeragadt ujjait, mondtam neki hogy az orrára és a hajára is jutott egy kevés, már pirosra dörgölte az arcát, megkérdezte hogy még mindig? Bólintottam és annyit mondott: that's so me.

Zabálnivaló

Elindult a találgatás a táborban egy srác nemi preferenciáját illetően. Egyik este gyanutlanul tusoltam amikor hallom hogy ez a bizonyos személy bemegy a fiú-részlegbe (a férfi és női tusoldák nincsenek élesen elkülönítve, egy épûletben van a két rész) és először még igen bátortalanul, ám utána felbuzdulva saját hangján önfeledten énekelte a zuhany alatt a mindenkikedvence ABBA, Thank you for the music c. slágerét. A kérdés eldöntetett.

A következő bejegyzésben beszámolok az Arcadia Nemzeti Parkban töltött napról, valamint arról hogyan éli túl 11 lány a vadont. Merthogy ez egy ilyen sátoros móka lesz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.